Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Robert Pattinson az én hercegem

2010.08.25

Magyarországra jött Robert Pattinson,még pedig Budapest-re,ahol épp én is ott voltam. És összetalálkoztunk. Helyes volt,de nagyon. Véletlenül,mikor nekem jött,leejtettem pár dolgot,ami a kezemben volt,és ő segített nekem felvenni. Majd mikor mind a ketten lehajoltunk,hogy felvegyük a cuccaim,hirtelen egymás szemébe néztünk.Szép zöld volt a szeme. Aztán köszönt,és meghívott egy sütire. Elmentem vele,de ő álcázta magát.Mégis lefotózták a paparazzik. Ő nem bánta,csak mondta,hogyha nem akarom,hogy lefotózzanak vele,és én is az újságban legyek,akkor bújjak a kabátja alá. Kabátja alá bújtam,majd bementünk egy nem igazán puccos helyre,ahol vettünk sütit. Majd miután ott végeztünk elmentünk egy helyre,ahol senkisem volt. Se paparazzik,se emberek,csak mi ketten. Ott leültünk egy padra,és ő egyre közelebb jött hozzám. Majd megfogta a hajam,és beleszagolt...azt mondta,hogy finom eper illata van,amit ő nagyon szeret. Még sokáig beszélgettünk...sok jó mindenről. Majd megszólalt:

-Nells,you are beautiful! (magyarul:Nells,te gyönyörű vagy!)

-Oh,thx and you´re nice. (magyarul:Oh,köszönöm,te meg aranyos vagy.)

Majd mélyen a szemembe nézett,és egyre közelebb hajolt hozzám.Egyszer csak megérintette az ő ajka az enyémet. És megcsókolt. De aztán kellett mennie,és meghívott egy buliba,amire ő is hivatalos,de nem tud kivel elmenni.

Este 9-kor gyorsan felöltöztem a leggyönyörűbb ruhámba,ami úgy nézett ki,mint egy hercegnő ruhája. Majd benyitottam...és Rob ott állt a táncparkett közepén egy lány társaságában,aki mint kiderült,a barátnője Elém akkor lépett egy srác,úgy 175 cm magas lehetett,igazán helyes. Táncoltam vele,majd Rob észrevett,és megcsókolta a lányt a szemem láttára. Majdnem elsüllyedtem szégyenemben. Hogy is gondolhattam volna,hogy Rob meg én...hisz ő egy nagy sztár,én meg egy gyönyörű csaj vagyok,akiről mindenki azt hiszi,hogy megkaphat mindenkit.Ach...azt hittem,hogy ő más,mint a többi sztár,de tévedtem. Nagyon rosszul esett,hogy becsapott,és kihasznált,hogy én csak egynapos kaland voltam neki. Majd elnézést kértem a sráctól,akivel táncoltam,és kiviharoztam a teremből. Utánam futott a helyes srác,és mikor visszanéztem már Rob is elindult felém futva. Tisztára olyan volt,mint a Hamupipőkében,csak én nem hagytam el a cipőmet. Sőt semmimet nem hagytam el,vagyis hát azt hittem. De egyikük sem ért utol. Igaz,hogy a legmagasabb sarkú cipőmben voltam,mégis úgy futottam,mintha egy vad kutya üldözne. Szívem annyira vert,majd eleredt az eső,én meg sírtam. Mire hazaértem már csuron víz voltam...levetettem a szép ruhám,átvettem a pizsamám,és befeküdtem az ágyba,de nem tudtam elaludni,mert annyira zokogtam.

Reggel lett,aligha aludtam 1-2 órát. Aztán elvittem sétálni a kutyusomat,Stella-t ,aki egy yorki volt. Elmentem abba az utcába is,ahol Rob-bal összetalálkoztam. Egyszercsak nagy szirénázást hallok,és egy hatalmas limuzint...utána,előtte egy csomó rendőrt. Elmegyek mellettük,és az egyik ember kiszól a rendőrautó ablakából:

-Hé,nem te voltam a bálon abba a gyönyörű szép hercegnői ruhába?Csak,mert annyira ismerős vagy nekem.

-De igen,én voltam az.-mondtam.Egy percig sem tagadtam,hogy én voltam az,mert hát tényleg én voltam az.

-Akkor én bemutatkoznék:Robert apja vagyok,Richard. Láttalak a múltkor sétálni a fiammal,és szeretném tudni,hogy mit csináltatok,mert Robert annyira nagy örömmel jött a lakosztályába.- kérdezte az apja.

De nekem kedvem sem volt megmondani,hogy mit csináltunk,mert már hidegen hagyott Rob és bárki,aki a család tagjának mondja magát.Hirtelen a limuzinra néztem,aminek az ablaka le volt húzva,és Rob hajolt ki belőle. Majd elfordítottam a fejem,és az apjára néztem.

-Uram,nem tudom miről beszél,nem is tudom,hogy ki csoda ő...nem ismerem...hagyjon békén.-válaszoltam eléggé hangosan,amire Rob még jobban kihajolt az ablakon.

Szomorú volt,láttam,de nem érdekelt. Majd egy erős rántással az apja kiugrott a kocsiból,és elkapott,és újra megkérdezte:

-Mondd el,hogy mi történt aznap?

-Mondtam már,hogy semmi nem történt köztem és Rob között,nem is találkoztam vele. De már nem is érdekel,hogyha maga akármit csinálna velem.Csináljon csak velem,amit akar, akkor sem tudom,hogy miről beszél,és az én életem már úgyis romokban hever. -egyre dühösebben kiabáltam,mire Rob kiszállt a kocsiból,és odaszólt az apjának:

-Apa,hagyd...engedd el.

Erre az apja elengedett,én meg elrohantam Stella-val Rob mellett.Rob utánam kiabált,és utánam futott:

-Várj,ne menj el.

-Bocsi,de már nem ismerlek,nem tudom,hogy ki vagy,de nem is érdekel...azt hittem,hogy te más vagy,de tévedtem.-majd elmentem,de azért visszapillantottam.

Rob lassan,és nagyon letörten beszállt a limuzinba.Ennyire letörtnek még sohasem láttam. Mikor elmentek mellettem limuzinnal,az ablak még mindig le volt húzva. Bámult ki az ablakon. Én lehajtott fejjel elkezdtem zokogni,majd felmentem arra a helyre,ahol Rob-bal voltunk ketten,és ahol megcsókolt. Leültem a padra,felhúztam a lábaimat,majd mellém szegődött Stella is. Aztán hazavittem a kutyusom,és újra kimentem arra a helyre,de most sem,ahogy eddig sem nem volt ott senki,csak én egyedül. De egyszer csak éreztem,hogy valaki gyengéden megfogja a vállam,és leült mellém. Az arcát nem láttam,mert el volt takarva. Én arrébb húzódtam a padon,de ő egyre jött közelebb,majd megfogta a kezem. Pont olyan volt az érintése,mint Rob-nak. Kivette az arcából a pulcsiját,és rám nézett. Robert Pattinson volt az.

-Gondoltam,hogy itt leszel...aki egyszer feljön ide,az mindig visszajár. -mondta.

Viccelődött,mikor nem is tudhatta,hogy mit érzek,milyen nagy fájdalmat...hogy miért fáj. De folytatta:

-Tudom,hogy láttál a bálban a volt barátnőmmel,és sajnálom.Azt is tudom,hogy azt hitted,én más vagyok. Mégis képtelen voltam elmondani a múltkor,hogy van egy barátnőm,mert amikor a szemedbe néztem,annyira megbabonázott,hogy elfelejtettem mindent,minden gondot,bajt, és mindent...beleértve azt is,hogy van barátnőm. Csak csókolni szerettelek volna...ölelni... megvédeni a paparazzoktól...yah,és szeretni... De olyan nehéz ez,és tegnap,amit mondtál, az fájt,de tudom,hogy csak is én tehetek róla. Mert te olyan más vagy,mint a többi lány,téged nem csak a hírnevem és a pénzem érdekel,hanem én,mint egy átlagos ember. -vett egy nagy levegőt,majd folytatta- úgy bánt,hogy nem mondtam el neked,hogy van barátnőm,de féltem,hogy ennek talán nem lesz folytatása,és te sem így érzel,ezért eltitkoltam.Igaz,annak a kapcsolatnak már vége. Szakítottam vele,mert annyira féltékeny volt,hogy már a rajongóimat sem láthattam,cska úgy,hogyha ő ott volt mellettem. De te,te olyan más vagy,mint ő. A szemeid,az ajkad,a csókjaid...mind azt éreztetik velem,hogy te egy különleges lány vagy,ilyen nincs még egy a világon. Amit én érzek irántad,azt eddig el sem tudtam volna képzelni. Amíg te nem voltál,addig azt sem tudtam,hogy mi az,igazán szeretni...mostmár tudom. Olyan, amikor átölelsz valakit,egyszerre érzed a hideget és a meleget,amikor megcsókolsz valakit, a csókjai biztonságot adnak...és úgy érzed,hogy a felhőkben jársz,mikor vele vagy...mert annyira elképeztően csodálatos...mert különleges...és mert szeretem.--a szemei már könnyeztek, olyan szépen beszélt. Nem tudtam neki mit mondani,elakadt a szavam,sírni kezdtem, ő magához húzott...és egy csókot nyomott a homlokomra.

-Akkor ez a szerelem...biztonságos csókok,ölelő karok...és még valami kimondhatatlan melegség a szívemben.-mondtam.

-Szeretném,ha ez így lenne örökre,Nells...szeretnék veled lenni egészen a halálomig...és még az után is. Lennél a barátnőm?

Elállt a lélegzetem...a választ nem tudtam kibökni,inkább megcsókoltam. Ezzel azt jeleztem,hogy a válaszom igen. Boldog voltam,ő is és én is...már nem féltem semmitől,mert tudtam,hogy ő velem van. Felvitt a lakosztályába...és az egész lakosztályt végig csókolóztuk.

Olyan volt ez,mint egy tündérmese...csak kár,hogy egy álom volt. De akkor is Robert Pattinson az én hercegem.

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.